47 Ronin

A film így misztikummal, boszorkánysággal, sárkánnyal és tengukkal toldotta meg a 18. századi szamurájok sorsát, és ismert japán színészek mellé leszerződtette Keanu Reeves-t, aki félvér számkivetettként kétségbeesetten küzd azért, hogy a film főhőse legyen.

A cselekmény legelején a fiatal Kai (akit később Keanu Reeves alakít) démonok avagy tenguk elől menekül. Egy vadászat során a szamurájnak tanuló Óishi súlyos, halálközeli állapotban talál rá, és ura, Asano megparancsolja, hogy vigyék haza a fiút és lássák el sebeit. Kai, a félvér, démonnak csúfolt fiú a szamurájtanoncokkal együtt, de mégis számkivetve nő fel az udvarban, és bár elsajátítja a harc útjának minden csínját-bínját, csak szánalmas földönfutóként tekint rá mindenki – kivéve Asano úr és lánya, Mika.

Megjelenik a kötelező szerelmi szál: a gazdag, gyönyörű Mika gyermekkoruktól fogva pártolja és szereti Kai-t, aki bár viszonozza a lány érzelmeit, sosem meri igazán megélni azokat. Szerencsére – mondhatnánk; bár számos jelenet és helyzet adhatott volna potenciált arra, hogy melodrámába fulladjon a film, a 47 ronin szerelmi szála kifejezetten háttérbe szorul, és csak egy-egy pillanat erejéig sejlik fel. Ennek megfelelően nincsenek esős-zenés csókjelenetek, nincsenek lopott éjszakák (lánymentés viszont van).

...

A film egyik erénye éppen ez: kevés túláradó, a fő történetről a figyelmet elvonó érzelem van az alkotásban. Szokatlan, de poénok sincsenek, mint ahogy mindent megmondó „jógik” sem – nem kapunk bölcs tanulságot, senki sem akar világmegváltó igazságokat a fülünkbe súgni. A film vége is úgy érkezik, ahogyan kell: van benne egy kis történelem és egy kis Hollywood is, éppen a megfelelő arányban keverve, különösebb meglepetések nélkül ugyan, de szerencsére az oda nem illő teljes happy endtől is megkíméltek minket a készítők.

A 47 ronin nem sok maradandót kínál, hacsak nem azt, hogy most már a Nyugat is ismeri a bátor szamurájok történetét...

(pcworld.hu)