Lassú Zsuzsa
A BUSHIDO,
mint kultúrára jellemző értéktár
- avagy mi okozott kultúr-sokkot John Blackthorn-nak? -
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
Bevezetés
A kultúrák megértésének egyik módja az értékek vizsgálata. Az értékek és
látható megnyilvánulásaik (a szokások, viselkedésformák) mögött érzelmekkel
átfűtött hiedelmek állnak, melyek a kultúrát alkotó egyének céljaira és az
azokhoz vezető utakra vonatkoznak (Smith, Schwartz). Ezek a változatos utak
öltenek testet azokban a speciális viselkedésekben, melyeket nap mint nap
megfigyelhetünk, ha idegen tájakon járunk. Helyismeret nélkül,
külsőségeikben megfigyelve ezeket a viselkedéseket, gyakran érzünk
ellenszenvet, máskor csodálatot vagy éppen undort. Ezekből az érzéseinkből
gyakran származnak tapasztalat nélküli negatív viszonyulásaink,
előítéleteink az idegenek felé. Pedig nem kell más, csak megismernünk és
elfogadnunk a mögöttes hiteket, hogy megértsük és elfogadhassuk (esetleg
megszerethessük) az embereket, akik vallják ezeket a hiedelmeket.
Az értékek és kultúrszintű vizsgálatuk
Az értékek a kultúrák szintjén társadalmilag osztott előfeltevések jóról és
rosszról, követendőről és helytelenről. Megmutatkozik mindez a kultúra
intézményeiben, a működés és eljárásmódokban. Ezek az értékek, illetve ezek
követése segíti az egyént alkalmazkodni a kultúra, a társadalom
elvárásaihoz, mivel a kultúra által az egyén elé állított feladatok,
problémák megoldásmódjait szabályozzák.
Az értékek vizsgálatát számos kutató neve fémjelzi. A következőkben röviden
áttekintem ezeket a vizsgálatokat.
- Hofstede (1980) 1967 és 1972 között egy 40 országra kiterjedő vizsgálatot
folytatott, melyben a különböző országokban működő ugyanazon cég
dolgozóinak munkára vonatkozó értékeit tanulmányozta. A kapott eredmények
alapján az értékeket 4 dimenzióba tudták sorolni, melyet későbbi munkái
alapján Hofstede kiegészített egy további, ötödik dimenzióval is.
A Maszkulinitás-feminitás dimenzióban a férfias értékekként
számon tartott rámenősség, befolyásolás, teljesítményorientáltság
ellensúlyozza a másik oldal engedékeny, gondoskodó, alkalmazkodó
nőiességét.
A Hatalmi Távolság Index a vezetői döntéshozatalt, a participáció
lehetőségét és mértékét jellemzi, például, hogy mennyire
fejezheti ki a beosztott az egyet nem értését.
A Bizonytalanság-kerülés a szabályokhoz való ragaszkodást és a
rugalmas alkalmazkodást állítja szembe egymással, azaz mennyire
tűrik a szervezetek az észlelt bizonytalanságot, milyen mértékben
jellemzi őket a kockázatvállalás.
Az Individualizmus-kollektivizmus dimenziója az egyén és csoport
kapcsolatát, egyik vagy másik elsőbbségét jellemző dimenzió.
Az un. Konfuciánus Munkamód dimenziója Bond (1988) Kínai Érték
Kérdőívéből származik, és a dinamikus jövőorientáltságot állítja
szembe a statikus múlt, jelen orientációval.
- Bond említett vizsgálatában a hagyományos kínai kultúra értékeit
vizsgálta 23 ország bevándorolt kínai lakosai körében. Kutatása eredményei
megfeleltethetők a Hofstede által feltárt dimenziókkal.
- Schwartz (1994) 3 bipoláris kulturális értékdimenziót tárt fel:
Konzervativizmus - Autonómia
A konzervativizmus az egyént a társadalomba ágyazott, kapcsolatok által
meghatározottnak tekinti, mely kapcsolatokban fontos az alá-fölé
rendeltség, a rend, a hagyománytisztelet, a rend, a biztonság.
Az autonómia jellemezte kultúrákban az egyén független, egyedisége által
meghatározott, akinek joga érzéseit, vágyait kifejezni, sőt erre bátorítják
is. Az autonómia megnyilvánulhat intellektuális és/vagy érzelmi síkon.
Hierarchia - Egyenlőség
A hierarchikus jellegű kultúrák a szerepeket és hozzájuk kötődő szabályokat
tartják fontosnak, elfogadják, és törvényes úton is legitimálják az
egyenlőtlenséget (ld. kasztok, rendek, rangok, stb.).
Az egyenlőséget hirdető társadalmakban az egyén, mint ember rendelkezik
alapvető jogokkal, morálisan mindenki egyenlőnek tekintett. Ez az alapja a
másokhoz való elköteleződésnek, az önkéntes együttműködésnek,
felelősségvállalásnak.
Hatalom - Harmónia
Ez a dimenzió ember és természet, öröklött világunk viszonyára vonatkozik.
A hatalom alapú társadalmak egyénei le akarják győzni, aktívan uralni és
megváltoztatni szeretnék a természetet és a körülöttük lévő társas világot.
Ennek útja az aktív önérvényesítés, aminek összetevői az ambíció,
kompetencia, merészség.
A harmóniát hirdető kultúrák embere társaival és a természettel is
egységben, békében törekszik élni. Inkább megőrizni, mintsem megváltoztatni
szeretné környezetét, elfogadva olyannak, amilyen. Az uralkodó értékek itt
az egység, egészség, szépség, művészi harmónia.
A legfontosabb kutatások eredményeit összegezve 2 alapdimenziót találunk,
mely minden kultúra jellemzésében alapvető:
- egyén és csoport viszonya (függő vagy független)
- a felelősségteljes társas viselkedés és erőforrás-elosztás
motiválási módjai (tárgyalás vagy hierarchia).
A japán kultúra és alapeszménye a bushido
Európaiak először 1542-43 táján léptek partra Japánban. Történelmi
léptékkel mérve viszonylag rövid ideig élvezhették a hely (azóta
elhíresült) vendégszeretetét, mert 1638-ban Tokugava sógun a katolikus
felkelők leverésével véget vet itt-tartózkodásuknak, száműzve minden
katolikust és magát a vallást is betiltva. Ezzel kezdődik Japán XIX. század
közepéig tartó elzárkózása a nyugati világ elől. 1853-54 táján egy amerikai
tengerész, Perry lesz az, aki expedíciójával elérve Japánt újra kopogtat a
zárt ajtókon és végül el is éri, hogy a szigetország kereskedelmi és
diplomáciai kapcsolatba lépjen a világ nyugati felével. Az addig feudális
Japánban megindul a nyugatiasodás. De ne ugorjunk ilyen nagyot, hiszen a
japán szellemiség legfőbb magvát alkotó bushido éppen a feudalizmussal jön
létre, s hanyatlása annak megszűnéséhez köthető. Tekintsük át először a
bushido fogalmát és forrásait. Az áttekintésben támaszkodom a kort
legismertebbé tevő regényre, James Clavell: A sógun c. munkájára (Clavell,
1987)
A bushido fogalma, forrásai
A bushido szó szerint a harcos-lovag-út elemekből tevődik össze, és azokat
az íratlan szabályokat jelenti, melyeket a fegyveres nemeseknek be kellett
tartaniuk a mindennapi életben és hivatásuk gyakorlása közben egyaránt
(Nitobe, 1998). Ezek a ki nem mondott, le nem írt, legfeljebb szállóigékben
és történetek tanulságaiban rejtező szabályok a tapasztalatból származtak,
s gyűltek össze íratlan lovagi erkölcsi kódex formájában.
Kire vonatkozott ez a szabályozás? Csakis a fegyveres nemesekre, azoknak a
harcos családoknak a tagjaira, akik bátorságuk és hősiességük folytán
kiváltságokat szereztek. Ők voltak a szamurájok, akiknek felemelkedése a
feudalizmus intézményeinek XII. századi kialakulásához köthető. A szamuráj
cím öröklődött, de el is lehetett veszíteni, ha valaki nem a bushido
szellemének megfelelően élt és harcolt. Mert a harc termelte ki ezt a
szabályozást, mely egyfajta fair play-t jelentett a hatalomért folytatott
vetélkedésben.
A bushido forrásai több ágból származnak. Egyrészt a Japánban elterjedt
vallások szolgáltatták az ideológiai alapot. A zen-buddhizmus a sorsba
vetett nyugodt bizalomra, az elkerülhetetlenbe való beletörődésre, az élet
semmibevételére és a halállal való barátságos viszonyra tanította követőit.
A sintoizmus a hűséget feljebbvalóink iránt, az ősök és a császári család
tiszteletét, a gyermeki jámborságot hirdette. A sintoizmus szerint nincs
eredendő bűn, minden emberi lélek tiszta, az isteni bölcsesség
megnyilatkozása. Abbéli hitükben, hogy az ember csakugyan Isten képmása, a
szentélyekbe tükröket helyeztek, hogy abban magukra nézve Istent
ismerhessék meg. Ezért az önismeret fejlesztését nagyon fontosnak
tartották. A bushido két alapvonása a hazafiság és a hűség eszménye a
sintoizmus eszméiből származik.
A források között találjuk a kínai gondolkodókat, Konfuciuszt és Menciuszt.
Tanításaik természetesen nem mondanak ellent az előbb említett vallási
tanításoknak, amennyiben a hűséget, kötelességet, hagyományok tiszteletét
hangsúlyozták az erkölcsi viszonylatrendszer 5 területén: úr és szolga, apa
és fiú, férj és feleség, idősebb és fiatalabb testvér, barát és barát
között.
Mindezen tanítások és tudásanyag a cselekvésben tükröződött, hiszen "tudni
és cselekedni egy és ugyanaz" (Wan Yan Ming, idézi Nitobe, 1998).
A bushido által vallott értékek
Egyenes jellem, igazságosság
A bushido vezéreszméjének tekintett egyenesség, mint gerinc adott tartást a
szamurájnak. Ez egyben igazságosságot is jelent, illetve igaz-ságot, ami
szorosan összefügg a később tárgyalandó fontos eszme a becsület fogalmával.
Az egyenes jellem az az erő, mellyel tudjuk, hogyan kell cselekednünk. Ide
tartozik a kötelesség fogalma is a "giri". A kötelesség, mely akkor is
motiváló erő, ha nincs más. Ez kényszeríti ránk a gyermeki jámborságot (pl.
szüleinkkel szemben), ha a szeretet már hiányzik. Ez a gyermeki
engedelmesség mondatja (szeretet híján) a következőket Marikoval férjének,
Buntaronak:
"- Engedelmeskedem.
- Igen, a parancsnak mindig engedelmeskedsz, mi? -
acsargott rá Buntaro. - Engedelmeskedsz!
Miért vagy mindig ilyen hideg és keserű? He? - Felkapta
a tükröt és odatolta Mariko elé. - Nézz bele!
- Kérlek, bocsáss meg, ha kedvedet szegtem uram. -
Mariko hangja nyugodt volt, elnézett a tükör mellett,
egyenesen férje arcába. - Nem akartalak megharagítani."
Ez a helyes megfontolás, mely néha szomorú és szégyellnivaló dolgok
elkendőzésére szolgál.
Bátorság és kitartás
A bátorság csak akkor számít erénynek, ha az igazságosság és a becsület
védelmében használják, egyébként lehet aljasság vagy ostoba vakmerőség.
Igazi bátorságot a hűség és becsület szül. Ennek elsajátítására korán
elkezdik tanítani a szamuráj gyermekeket. Néha kegyetlennek tűnik a szülő,
aki éjszaka kiküldi gyermekét, vagy hajnalban felébreszti, hogy télen
mezítláb vigyen el egy üzenetet. A mesék és hősökről szóló történetek
azonban megteremtik a bátorság ideálját a gyermekben.
Bátorság szamuráj férfiban és nőben egyaránt jelen kell, legyen. Nőktől
ugyanúgy elvárt volt, hogy hősiesen küzdjenek, és ha kell hősiesen haljanak
meg.
"Mariko előreiramodott, de csapását kivédték. A Szürke
hátrált és csupán védekezett, noha könnyűszerrel
megölhette volna az asszonyt. Lassan vonult vissza az
úton, Mariko a nyomában, de minden lépéséért meg
kellett küzdenie. Mariko ismét harcra próbálta
kényszeríteni a Szürkét, vágott, döfött, de a szamuráj
eltáncolt előle. De mindezt komolyan és méltósággal
csinálta, szinte tisztelegve Mariko bátorsága előtt."
Jóindulat, együttérzés
A japán feudalizmus Nitobe szerint azért nem lett önkényuralom, mert a
keleti filozófiák szellemében jól megfért egymás mellett a nyílt
becsületesség és szigorú igazságosság, mint férfias erények és a jóindulat
és könyörületesség nőies értékei. Ezt testesíti meg az uralkodó jóindulatú
szülői gondoskodást szimbolizáló igazságossága. A jóindulat azonban nem
gyengeség, hanem céltudatos erő, mely képes megmenteni vagy megölni. Az
együttérzés vezeti a szamurájt arra, hogy halott ellensége felett
verseljen:
"Szeme akár a pokol mélységes
Mélye-
Merő fájdalom, kivehető."
Udvariasság
Az udvariasság az együttérzésből származó erény, mivel kifejezi a másik
ember személyének és érzéseinek tiszteletben tartását. A japánok úgy
tartják, hogy legmagasabb rendű formájában megközelíti a szeretetet.
Az udvariasság finoman kimunkált szertartások, etikett formájában
figyelhető meg, melynek legfőbb jellemzője a kecsesség. Legszebb példája
ennek a teaszertartás, a cha-no-yu. Erre az eseményre külön teaház vagy
teaszoba szolgált, mely egyszerű, csupasz tisztaságával, az alkalomhoz és a
vendéghez mindenkor legjobban illő apró kiegészítők megválasztásával a
külső-belső harmónia megteremtését szolgálta. A szertartás kecsessége sem
felesleges modorosság, hiszen a békesség és fegyelem a lélek
leggazdaságosabb működésmódja.
"Mariko legelőbb férje virágkompozícióját szemlélte
meg. Buntaro egyetlen fehér vadrózsát választott erre
az alkalomra, a zöld levélre egyetlen vízgyöngyöt
ejtett, s az egészet vörös kövekre fektette. Közeleg az
ősz, sugallta a virággal... nemsokára eltűnünk, te is,
én is, és csak a kövek maradnak."
- Adhatok most egy kis csát?
- Kitüntetnél. De kérlek, ne fáradj ennyit miattam.
- Te tüntetsz ki engem. Te vagy a vendégem."
Az udvarias bánásmód persze barátnak és ellenségnek egyaránt kijárt.
Képmutatásnak gondolhatnánk, noha csak a lelki fegyelem megnyilvánulása, s
mint ilyen, magasabb rendű viselkedésforma, mint a harag vagy rosszindulat.
"Meglepetésére Toranaga várta, sőt, ami még
hihetetlenebb, felállt, hogy üdvözölje, méghozzá olyan
derűs közvetlenséggel, amit Jabu a legkevésbé sem várt
volna"
- Nagyon örülök, hogy újra látlak, Kaszigi Jabu-szan.
Sajnálom, hogy eddig várakoztattalak.
Jabu most már biztos volt benne, hogy Toranaga halálra
szánta, mert az ellenfél hagyományosan akkor a
legudvariasabb, amikor vesztedre tör."
Az udvariasság természetesen a másik fél és saját becsületünk megőrzésének
is egy módja. Udvariatlannak lenni annyi, mint lábbal tiporni a másik ember
személyét, s ez becsületsértés, mely az egyik legkomolyabb, mindenkor
megtorlást kívánó bűn. A későbbiekben a becsület fontosságát részletesen
tárgyalni fogjuk, most csak egy rövid részlettel illusztrálnám a két erény
összekapcsolódását.
"- Elnézésedet kérem Tamazaki modortalanságáért, és
kérlek, bocsáss meg nekem - mondta.
- Ő volt modortalan, nem te - felelte ugyanilyen
udvariasan Omi. Mindketten tudták, hogy Mura a felelős,
és hogy ez még egyszer nem fordulhat elő. Mégis
mindketten elégedettek voltak. A bocsánatkérésre sor
került, elfogadták és ugyanakkor vissza is utasították.
Egyikük becsületén sem esett csorba."
Igazmondás, őszinteség
E nélkül az erény nélkül az udvariasság csak színjáték. A szamuráj szava
olyan mértékben hitelesítette egy állítás valósságát, hogy írásbeli
megerősítésre nem is volt szükség. Persze mindig akadnak igaz és hamis
prédikátorai egy eszmének. A japán történelem sem mentes a stratégiai célú
cselszövésektől és hazugságoktól, melyeket mindig valamely nemes cél
érdekében tettek. A bushido szellemében azonban az igazság követése volt az
egyetlen bátor, becsületes cselekedet. Az udvariasságból elferdített
igazság azonban nem bűn, hanem üres formalitás, melyet valószínűleg senki
nem vett komolyan.
Becsület
A bushido legfontosabb erénye, mely a személyes méltóságot és önértékelést
is magában foglaló érzés. A fogalom maga új keletű a japán nyelvben, a
lovagi korban olyan szavakkal fejezték ki, mint név, arc, külső megítélés.
Ha valaki "elveszítette az arcát", vagyis megszégyenült, az a legnagyobb
megaláztatás volt egy szamuráj részére. Neve is csak a felsőbb osztályok
tagjainak volt. Az alsóbb osztályok tagjainak neve vagy foglalkozásukból -
halász, hordár, szakács - vagy családi pozíciójukból származott - Első
Lány, Második Lány, stb.
A becsület elveszítéséhez kapcsolódó szégyenérzetet korán a szamurájba
nevelték azt tanították, hogy "a becstelenség olyan, mint a fa kérgén lévő
forradás, az idő ahelyett, hogy meggyógyítaná, egyre nagyobbra növeli".
Ezért a becsület nevében gyakran követtek el rémséges kegyetlen
megtorlásokat.
"Mindenki mélyen meghajolt. Kivéve egy férfit, aki
tüntetően, meghajlás nélkül felállt.
A harci kard villámgyorsan kisuhant hüvelyéből, ezüstös
ívet írt le, és a férfi feje leröpült, vére sugárban
fröcskölt a nyakából... Az utcán senkinek nem rezzent
az arcizma sem. A fejek változatlanul földig hajoltak.
Omi harsány kacagásban tört ki. Az utca végleg kiürült.
A nevetést abbahagyva két marokra fogta a kardot, és
módszeresen darabolni kezdte a hullát."
Ha a becsületet megtorlással nem lehetett visszaszerezni, akkor a
szamurájnak kötelessége volt szeppukut elkövetni, mellyel visszaállíthatta
nevének tekintélyét, vagy legalább következő életeire jobb pozíciót
biztosított lelkének. Azonban ezt a kegyet sem kaphatta meg mindenki,
hiszen becsülettel meghalni a szamuráj előjoga.
"...és engedélyedet kérem, hogy azonnal szeppukut
követhessek el, mert ezzel a szégyennel nem élhetek
tovább...
- Nem, nem engedélyezem, hogy szeppukut kövess el. Az a
becsület jutalma, te pedig akkor veszítetted el a
becsületedet, amikor az önuralmadat. Még ma keresztre
feszíttetlek, mint közönséges bűnözőt. Fejedet nyársra
tűzik, hogy mindenki lássa és kinevesse, alája pedig ez
lesz írva: "Ez az ember tévedésből született
szamurájnak. Neve nincs többé." - Az ifjú utoljára
hajolt meg s állt volna fel, de Hiromacu visszalökte. -
Két lábán a szamuráj jár - vetette oda. - És a férfi.
Te egyik sem vagy. Négykézláb fogsz a halálba mászni.
Uszagi némán engedelmeskedett.
A szobában pedig mindenkinek megmelegedett a szíve az
ifjú megújult önfegyelmét és mérhetetlen bátorságát
látva. Szamurájként fog újjászületni, gondolták
elégedetten."
A hűség kötelme
A feudalizmus alapja a hűbéri hűség, mellyel a hűbéres tartozott
hűbérurának. A japán feudalizmus hierarchikus társadalmában is elsősorban a
hűbérúrnak tartoztak vazallusai hűséggel, de a társadalom minden
intézményében jelen volt a feljebbvalókkal szembeni hűség kötelme. Igaz
volt ez a családra, ahol gyermekek szüleiknek, feleségek férjüknek,
fiatalabb testvérek idősebb testvérüknek voltak kötelesek hűséggel
szolgálni. A többszörös hűségi láncolatban azonban mindig a hűbérúrhoz
(földesúrhoz) való kötöttség volt a legfőbb. Csak ezután következett a
család, amelynek érdeke és értéke egy és oszthatatlan, a tagok egymásnak
elkötelezettek, s ez a kötelezettség a (jó esetben szeretettel megtöltött)
hűség. Némely esetben azonban a családi és hűbéresi kötelékek is
összefonódhattak. Ilyenkor is mindig a hűbéresi hűség volt az előbbre való.
"Oku-szan, fivéremnek már rég beszélnie kellett volna
legkisebb fia kiváló tulajdonságairól.
- Férjem csak a Te érdekeiddel törődik, uram, másra nem
is gondol - válaszolta ijedten az öregasszony. -
Örülök, hogy fiamnak alkalma volt szolgálatot tenni, és
hogy meg vagy vele elégedve. Fiam csupán a kötelességét
teljesítette, nem? Mindannyiunknak kötelességünk -
Mizuno-szannak is -, hogy szolgáljunk Téged."
A nők helyzetét is leginkább a hűség kötelmének fogalmával lehet megérteni
és elfogadni. A feleség örökös hűséggel tartozik férjének, aki akár halálba
is küldheti nejét, ha kedve úgy tartja (és hűbérura nem rendelkezik
másként!). A hűség vezeti a nőt, amikor önmagát és egyéb kötelezettségeit
figyelmen kívül hagyva intézi férje ügyeit, vezeti a háztartást. Hűséggel
tartozik nem csak férjének, de férje egész családjának is.
"Omi-szan, apám nem nagyon beteg, és nekem itt a
helyem, hogy kiszolgáljam anyádat, nem? - felelte
Midori. - Mire daimjónk megérkezik, a házat elő kell
készíteni. Ó, Omi-szan, ez nagyon fontos, ez a
legfontosabb pillanat a szolgálatodban, nem? Ha Jabu úr
elégedett lesz, talán kapsz tőle egy jobb birtokot. Te
sokkal jobbat érdemelsz. Ha valami történik, amíg távol
leszek, sose bocsátom meg magamnak. Ez az első alkalom,
hogy kitüntesd magad, sikerülnie kell"
A hűséget és az azzal járó engedelmességet azonban még a hűbéres sem volt
köteles birkamód bólogató Jánosként megélni, szó nélkül tűrve földesura
vagy egyéb feljebbvalója igazságtalan vagy ostoba cselekedeteit. Sokszor
megtörtént, hogy egy hű vazallus azzal mutatta ki legjobban hűségét, ha
adott pillanatban megkritizálta urát, aki ezért nem egyszer hálás is volt.
"Amikor Jabu távozott, Hiromacu Toranaga felé pördült.
- Rosszul cselekedtél. Szégyellem magam e miatt az alku
miatt. Szégyellem, hogy a tanácsom csak ennyit számít
neked. Úgy látom, többé már nem lehetek a hasznodra,
elfáradtam. Engedélyt kérek, hogy szeppukut kövessek
el, vagy ha ebben a békében nem részesülhetek,
leborotválom a hajamat, és szerzetesnek állok."
Volt azonban olyan hűtlenség is, mely lázadásnak minősült a hűbérúr ellen.
Ebben az esetben nem volt kegyelem, vagy megbocsátás. A bushido nem számolt
enyhítő körülményekkel. Ezért viseltetnek megvetéssel a németalföldivel
szemben, akinek hazája fellázadt a spanyolok ellen. Van azonban valami, ami
közös azokban, akik a hatalmat akarják: a győzelem vágya.
"- Nincs enyhítő körülmény, amikor valaki fellázad
törvényes ura ellen.
- Kivéve, ha győz.
Toranaga mereven nézte Blackthorne-t. Azután harsogva
felnevetett.
- Úgy van. Megfogalmaztad az egyetlen lehetséges
enyhítő körülményt."
Önuralom
A japánok, más ázsiaiakhoz hasonlóan ritkán mutatják ki őszintén
érzéseiket. Főként igaz ez az indulatokra, melyekről azt tartják, hogy
megzavarják a belső békét, a va-t. Másrészt bánatuk vagy fájdalmuk
kifejezésével nem akarják megzavarni a többi ember harmóniáját, vagyis az
udvariasság és együttérzés miatt nem sírnak vagy dühöngnek hangosan. A
bushido szellemében még a legtermészetesebb érzéseket is elfojtották,
nehogy megzavarják a gondolatok és cselekvés összerendezettségét. Az arcon
tükröződő általános mosoly az elfojtott érzések leplezésére,
ellensúlyozására szolgált. (Azóta tudományosan is megfigyelték, hogy az
arcra erőltetett mosoly jókedvet és derűt vált ki az egyénből, tehát képes
lehet a felkavart indulatok lecsillapítására. Atkinson, 1995)
Az önkontroll tetőfokát a rituális öngyilkosságban (szeppuku) érte el, mely
szintén a szamuráj kiváltsága volt. A szeppuku dicső halál, melynek
elvégzésére már kiskorukban megtanították a szamuráj fiúkat és lányokat
egyaránt.
A halál elfogadása azonban nem jelenti, hogy siettetnék azt, vagy
indokolatlanul követnének el szeppukut. Azért sem tehették ezt, mert életük
mindenkor hűbéruruk kezében volt, ha ő megtagadta az öngyilkosságot, akkor
a szamuráj nem tehette meg.
"... unokám engedélyt kért, hogy megölhesse magát,
követve férjét és fiát a Nagy Űrbe.
Nem adtam engedélyt, megparancsoltam neki, hogy várjon,
amíg te jóvá nem hagyod.
- Helyesen cselekedtél
- Ünnepélyesen kérlek, engedd meg, hogy véget vessek az
életemnek- Hibát követtem el.
- Az engedélyt nem adom meg.
- Kérlek. Ünnepélyesen kérlek.
- Nem. Élve van rád szükségem."
Kultúrák találkozása - a kultúr-sokk
Megismerve a korabeli japán uralkodó szellemiségét, mi sem csodálkozhatunk
John Blackthorne-on, az angol navigátoron, aki igencsak idegennek érezte
ott magát. A kultúr-sokk azóta tudományosan is vizsgált téma lett, de újat
James Clavell-hez képest sem tudtak találni.
"- Azt mondod a szodómia itt bevett dolog?
- Mindenfajta párnázás normális és elfogadott - felelte
dacosan Mariko, aki bosszantott a barbár modortalansága
és ostobasága. - A párnázás normális és bevett szokás.
Ha pedig egy férfi egy másik férfival vagy fiúval tölti
kedvét, ehhez rajtuk kívül senkinek semmi köze.
- A szodómia undorító bűn, átkozott fertelem, akik
pedig űzik, azok a világ söpredéke! - kiabálta
Blackthorne, akinek még mindig égett az arca a
sértéstől, hogy ez az asszony ilyesmiket képzel róla."
A fenti idézet jól példázza, hogy milyen problémák adódnak két kultúra első
találkozásánál, ami nem kevés stresszt okozhat mindkét oldal képviselőinek
(Smith, Bond, 1993). Később azonban az idő múlásával bekövetkezhet az
akulturáció, vagyis a kultúrában szükséges készséges és tudások
elsajátítása, a sikeres alkalmazkodás.
"... itt csak úgy lehet férfiként élni, ha elfogadom a
szokásaikat, ha kockáztatom a halált, ha meghalok....
Nézte a jobb kezét, amint felveszi a kést. Aztán
baljával is megragadta a markolatot, és szilárdan a
szíve felé irányított a pengét. Lelke az örök csendért
kiáltott. A kiáltás mozgásba hozta a reflexet. Biztos
kézzel célja felé rántotta a kést."
Ha ez a folyamat tényleg sikeres, akkor az eredeti kultúrába való
visszatéréskor hasonló stressznek lesz kitéve a személy, mint amit először
élt át. Régi barátai nem értik viselkedését, általában nem fogadják jó
szemmel a felvett új szokásokat, melyek az új közegben a személy túlélését
szolgálják. Gyakran kerül az egyén választási helyzet elé, hiszen a kettős
kulturáció nehezen fenntartható, hacsak nincs mindkettőhöz egyfajta társas
támasz.
"Blackthorne szeme nehezen szokott hozzá a fényhez. A
bűzös levegő fojtogatta. Látta, hogy mindannyian úgy
merednek rá, mintha lidérc csöppent volna közéjük.
Aztán megtört a varázs, és boldogan ordibálva köréje
nyomakodtak.
- Hozzá se nyúltál az italodhoz, navigátor!
Blackthorne szájához emelte és megkóstolta. A pohár
mocskos volt, majdnem elhányta magát. A durva szesz a
torkát kaparta. A mosdatlan testek és avas ruhák bűze
fojtogatta.
- Hát te, navigátor! Te aztán remek színben vagy. Hogy
ment a sorod? - amikor megláttalak ott az ajtóban, azt
hittem ezek közül a majmok közül jött ide valaki. Ezek
az idétlen kimonók - úgy festesz akár egy asszony,
navigátor, vagy azok a félig-se-férfiak. Lehet, hogy
úgy is élsz, mint a pogányok, navigátor.
- Ezek a ruhák szellősebbek, mint a mieink - felelte
feszengve Blackthorne."
A bushido hatásai
A szamuráj a mai napig az egész japán nép szépség- és erkölcsi ideálja.
Mesék, történetek és újabban filmfeldolgozások hagyományozzák szájról
szájra a legendás szamuráj-hősök dicsőségét.
A bushido két vezéreszménye a hűség és kötelességtudat, és a belőlük
eredeztethető hazafiság ma is a legfontosabb erények. A szolgálat, a
közösségért való önfeláldozás a modern korok szamurájait is jellemzi, ld.
például a második világháború kamikaze bombázóit, vagy a mai nagyvállalatok
alkalmazottait. A japán üzletemberek becsületessége is példaértékű, pedig
semmi nem állt távolabb a szamurájtól, mint a kereskedelem, vagy iparűzés.
Összességében a japán kultúrára jellemző alapértékek ma is visszavezethetők
a dicső lovagi múltra.
<>
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
