A szamurájok a 13. századtól Japán bizonyos nemesi előjogokkal felruházott hivatásos katonái, akik többnyire egy-egy gazdag arisztokrata szolgálatába szegődtek. Bérüket kardforgató tudományuk arányában kapták. Kardjaik a kardkovácsmesterség és türelem remekművei. Japánban a fiúgyerekek férfivá válásuk jelképeként: még ma is "szamuráj készséget" (fegyvergyűjtemény-makettet) kapnak ajándékba.

A "bushidó" (szamuráj kódex) a ma emberének is példaértékű, hatása kimutatható a japánok mindennapjaira. Valódi harci tudományukat ma már csak néhány családi kézben levő iskola ápolja. Sportváltozata a kendó, amit bambuszkarddal, mellvédő páncélban és fémrácsos vászonsisakban versenyszerűen gyakorolnak.

A hagyományok egyik kulturális ápolója a japán filmművészet, amelynek világhírű rendezője Kuroszava Akira, legeredetibb szamuráj hőse pedig Mifune Tosiró, a szigetország legnagyobb- és egyetlen nemzetközi színésze, a "Hét szamuráj", a "Sógun" (összesen 126 film) főszereplője.