Kard és toll útja
Gondolatok a két út egységéről
Tisztelt mesterem egy kis könyvecskével lepett meg nemrégen. Elejére csak ennyit írt ajánlásaképpen: „Tessék, itt egy újabb lépcsőfok, mely felfelé vezet.” Ez a könyvecske Ueshiba Morihei Aikido-mester „Az Út kézikönyve” c. műve volt...
A katonai tudományok tanulmányozása, gyakorlása mellett nagyon fontos a művészetek tanulmányozása is. Mindkettőt egyidejűleg kell tanulmányozni. Ezért tanácsolja O-Sensei követőinek:
Ősidők óta
tanulás és bátorság
az Út pillére.
Eddz, hogy tested és lelked
bíz’ megvilágosodjon!
Az igazi harcos Útja a tökéletesedés, vagyis a keresés, nem a régi dogmák, mások igazságának a védelme. A felismerés a józan belátás mindig előbbre való, mint a korábban rögzült formák, iskolai előírások. A keresőnek nem a betanult előítéletekhez, hanem a realitással szembeni nyitottsághoz kell ragaszkodnia.
Minden művészetnek van valamilyen üzenete, ezért lehet a harc- vagy háború művészetéről beszélni. A művészet is tökéletességre törekszik, de nem elégszik meg a technika tökéletességével. Egységet szeretne teremteni, ahol mindennek és mindenkinek helye van.
Mind a kardvágás, mind az ecsetvonás egyszeri és visszavonhatatlan, ezért rá kell találni a test és a lélek ideális, egyensúlyi állapotára, amelyben a feladat tökéletesen sikerül. Ha az ecset már megérintette a papírt, a nyomát már nem lehet eltüntetni, így a kalligrafikusnak teljességgel a kanji megformálásának kell szentelnie önmagát; hasonlóan a szamurájhoz, akinek szintén tudása legjavát kell nyújtania, hiszen ezen múlik az élete.
Régen, a harci iskolákban nem voltak katák vagyis formagyakorlatok, hanem az életre készítették fel a tanítványokat. Ezért hangsúlyozták a párbajok és csaták fontosságát. Mert az élet is folyton változik és nincs két egyforma feladat vagy ellenség sem.
Szamurájnak lenni nem az, hogy ezt mindennap sokszor elismételjük magunkban vagy mások előtt, hanem az, ha úgy is teszünk. Felelősek vagyunk minden cselekedetünkért, ezért nagyon fontos, hogy tanuljunk és gyakoroljunk. A felelősségérzet az emberré válás egyik nagyon fontos lépése. Csak igazi harcos tud szembenézni igazságosan tetteivel.
Az Ég és Föld közötti folytonosságban, azok szoros egységében helyezkedik el az Ember, amely ebben a vonatkozásban minden élőlény jelképe is a régiek szerint. A természetben is vannak aktív és passzív erők, amik fenntartják és működtetik azt. A természet maga is az örök változás, megújulás példája. Törekednünk kell, hogy megismerjük magunkat és a körülöttünk lévő világot. Nem szabad megelégednünk a felületes ismeretekkel.
A mentális fejlődéssel párhuzamosan kell folynia a technikák, eszközök és stratégiák tanulásának. A harcművész számára a harc belül zajlik, vagyis a csatatér a lelkünk, és az ellenfelek hibáink, gyengeségeink, szövetségeseink pedig az erényeink.
A harc így egy belső és külső átalakító folyamat, aminek olvasztótégelye saját magunk lesz. Ezt a folyamatot megtalálhatjuk a régi kínai alkimisták szimbólumrendszerében: a „durvából a finomabba’’ elvben, Nyugaton pedig a középkori alkimistáknál az „ólomemberből aranyembert alkotni” metaforában.
Gyakorold szívvel
a technikákat! Ettől
lesz hited saját
fejlődésedben és a
dolgok változásában.
Mindenkinek magának kell végigjárnia útját, az ötezer vágást magának kell megtennie. De ha végeztünk, legyünk többek annál, mint amikor elkezdtük. Lépjük át fizikai határainkat.
Higgyünk abban, hogy mestereinktől kapott feladatainkat képesek vagyunk teljesíteni. Ezek a feladatok túlmutatnak jelenlegi személyiségünkön. Lehetséges jövőnket vetítik előre.
Szabó Zsolt
Üdvözlöm a weblapon!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
