A hét szamuráj
(Shichinin no Samurai)
Fekete-fehér japán film, 141 perc, 1954
Rendezte: Akira Kurosawa
Főszereplők:Takashi Shimura Toshiro Mifune Yoshio Inaba, Seiji Miyaguchi, Minoru Chiaki, Daisuke Kato, Ko Kimura
 A világ filmgyártásának nagy klasszikusai, legmeghatározóbb alkotásai között szinte kizárólag amerikai és európai - vagyis francia, angol, olasz és esetleg német - filmek szerepelnek. Máshonnan, pláne Ázsiából gyakorlatilag senkit sem sorolnak a legnagyobbak közé. A nagy-nagy kivétel a már elhunyt zseniális japán rendező Akira Kurosawa, akinek munkáit a legjobbak közé sorolják, magasztalják, idézik és utánozzák. Nem véletlenül, ráadásul Kurosawa nem kifejezetten művészfilmeket készített - bár késői rendezési inkább ebbe az irányba mutattak. Munkái inkább tekinthetők vérbeli és izgalmas kalandfilmeknek Japán történelmének hőskorából, a szamurájok dicső és kevésbé dicső tetteiről. Az a tény, hogy a már rég letűnt szamurájok világszerte még most is ilyen népszerűségnek örvendnek, leginkább neki köszönhető, bár ezt kevesen tudják.
 Pedig Kurosawa számára a szamurájok nem feltétlen félistenek és feddhetetlen hősök Emiatt sok kritika is érte hazájában, sőt, pályafutása későbbi szakaszában szinte kizárólag nyugati pénzből tudott csak forgatni. Egyik legismertebb filmje, A hét szamuráj sem feltétlen hősi eposz, hiszen a cselekmény középpontjában álló küzdelem sem valamilyen magasztos célért, hanem mindössze egy szegény falu rizsterméséért folyik. A XVI. századi Japánban járunk ugyanis, véres polgárháborúk és középkori anarchia idején, amely egyben a szamurájok, az egykor oly dicső harcos kaszt hanyatlásának a kora is. Ám az igazi vesztesek itt is a parasztok voltak, akiket minden harcoló fél gond nélkül rabolt ki és megsarcolt. Ám egy ilyen sorsú falu bölcsei úgy határoznak, hogy kivételesen megvédik magukat az őket minden évben kirabló banditáktól. Mivel nem értenek a fegyverforgatáshoz, úgy döntenek, hogy felbérelnek néhányat a mindenütt megtalálható gazdátlan szamurájok, roninok közül, bár mást nem tudnak fizetni, mint napi háromszori meleg ételt. A szamurájok keresésére induló négy falusi először a bölcs és bátor Kambei-jel (Takashi Shimura) találkozik, aki aztán segít a többiek toborzásában. Kambei szerint legalább hét harcosra van szükség, ám csak további öt szamuráj csatlakozik hozzájuk. A nagyszájú, részegeskedő Kikuchiyo (Toshiro Mifune) ajánlkozik fel hetedikként, csakhogy nem elég, hogy mindenkinek az idegeire megy, még az is kiderül róla, hogy nem is igazi szamuráj, az ezt tanúsító irományt kéz alatt vette. Ennek ellenére egyszerűen nem lehet elkergetni sem, és lelkesen követi az elszánt kis csapatot.
 A filmnek mintegy felét teszi ki a felvezetés, vagyis a falu életével való megismerkedés: a szamurájok toborzása, megérkezésük és a felkészülés a harca, aminek során a falusiakat is megpróbálják kiképezni. Hangsúlyos és nagyon jól felépített jelenetek során találkozunk minden egyes szamurájjal. Ezek során megismerjük a jellemeket, például amikor Kambei éppen egy gyerek életét menti meg, vagy ahogy a hallgatag Kyuzo-t (Seiji Miyaguchi) halálos párbajra kényszeríti egy hetvenkedő idegen. Ám az igazán izgalmas részek a banditákkal való összecsapások, a végső ütközet pedig egyesen lenyűgöző: a komoly kritikusok minden idők egyik leghatásosabb csatajeleneteként tartják számon. A zuhogó esőben játszódó jelenetet Kurosawa az akkor forradalmian újnak számító telefotó technikával és ún. hármas vágással vette fel. A gyönyörűen megkomponált képsorokon külön láthatjuk a faluba bevágtató banditákat, a rájuk rontó szamurájokat, majd egy-egy suhintást, aztán a kamera a sárban toporgó lovak lábát veszi, ahová aztán a sebesült banditák zuhannak, akikkel végül a lándzsákkal felszerelt falusiak végeznek.
 A szamuráj harcmodor önmagában is olyan, mintha egy zseniális vágó/operatőr munkája lenne. Az egyetlen erőteljes suhintásból álló küzdelem, ami szöges ellentéte a védő-hárító nyugati, kardozós filmeknek, óriási drámai hatást nyújt: Kurosawa ezt maximálisan ki is használja. Fontos szerepet játszanak az első puskák is, a fegyverek, amik megpecsételték a szamurájok sorsát. És ha már a puskáknál tartunk: Kurosawa - aki egyébként a nagy western rendező, John Ford csodálója volt - munkáival későbbi westernek egész sorát ihlette. Így lett aztán a Hét szamuráj-ból a történetet a Vadnyugatra helyezve a John Sturges rendezte Hét mesterlövész: egy, a maga nemében szintén klasszikus alkotás. Kurosawa filmjének eredetije 208 perces, vagyis kis híján három és fél órás, nálunk viszont a közönségbarátabb "nemzetközi" verziót forgalmazták. Kíváncsiak lennénk a kimaradt 67 percre is...
<>
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
