11. A KILENC TERÜLET

Szun-ce mondotta:

A hadvezetés törvényei szerint van laza terület, van
könnyű terület, van harcra ingerlő terület, van nyílt
terület, van kulcsfontosságú terület, van súlyos terület,
van nehezen járható terület, van körülzárással fenyegető
terület, és van halálos terület. Amikor a különböző
fejedelmek maguk harcolnak a saját területükön, akkor az
laza terület. Amikor idegen területre hatolunk, de nem
mélyen, az a könnyű terület. Az (a terület), amelyet
elfoglalva mi is előnyökhöz jutunk, de ha az ellenség
foglalja el, ő is előnyökhöz jut általa: harcra ingerlő
terület. Amelyen mi is előre tudunk haladni, az ellenség is
meg tud közelíteni bennünket, az a nyílt terület. Amelyet
három oldalról is fejedelmi területek határolnak, s így aki
elsőnek érkezik oda, meghódítja az egész égalatti sokaságát,
az a kulcsfontosságú terület. Amikor idegen területre mélyen
behatolunk, s magunk mögött sok fallal körülvett várost és
faluközpontot hagyunk, akkor az súlyos terület. Amikor alig
járható utakon haladunk hegyi erdőkön, szakadékokon és
mocsarakon át, akkor az nehezen járható terület. Ahol a
behatolás útja szűk, a visszatérés útja pedig görbe, úgyhogy
az ellenség kis erővel is csapást tud mérni a mi nagyobb
erőnkre, ott a terület körülzárással fenyegető. Amikor gyors
csatával megmenekülhetünk, de ha nem vesszük fel elég
gyorsan a harcot, el kell pusztulnunk, akkor az halálos
terület.

Éppen ezért laza területen nem kell harcolnunk, könnyű
területen nem érdemes megállapodnunk, harcra ingerlő
területen nem szabad támadnunk, nyílt területen nem szabad
elszakadnunk, kulcsfontosságú területen egyesülni kell
szövetségeseinkkel, súlyos területen fosztogatnunk kell,
nehezen járható területen mindig mennünk kell előre,
körülzárással fenyegető területen jó haditervet kell
kovácsolnunk, halálos területen pedig feltétlenül harcolnunk
kell.

A régi időkben azok, akikről azt mondták, hogy igazán
értenek a hadviseléshez, el tudták érni, hogy az ellenséges
sereg elővédje és hátvédje között ne legyen jó kapcsolat,
hogy az ellenség nagyobb és kisebb erői ne tudják egymást
támogatni, hogy az előkelők és a közrendűek ne tudjanak
egymás segítségére sietni, hogy a felettesek és az
alárendeltek ne tudjanak egymásnak segíteni, hogy a katonák
egymástól elszakadva ne is egyesüljenek többé, vagy pedig,
ha együtt marad is az (ellenséges) hadsereg, ne tudjon egy
emberként cselekedni.

Bátorkodom most megkérdezni: ha az ellenség nagy erővel
és teljes hadirendben éppen közeledik felénk, hogyan kell
fogadnunk? És meg is felelek: minél előbb el kell vennünk
tőle azt, amit legjobban szeret, s nyomban hallgatni fog a
szavunkra.

A háború legfontosabb elve az legyen, hogy minél
gyorsabban igyekezzünk elfoglalni azt, amit az ellenség még
nem ért el, járjunk olyan utakon, amelyekre (ellenségünk)
még csak nem is gondol, s támadjunk ott, ahol (ellenségünk)
nem készült fel a védelemre.

Ha idegenek vagyunk valahol, akkor mindig alapelvünk
legyen, hogy mély behatolás esetén jól összpontosítsuk
erőnket, s akkor az odavalósiak nem győzhetnek le bennünket;
fosszuk ki a termékeny mezőket, s akkor csapatainknak lesz
elegendő élelme; gondoskodjunk (katonáink) jólétéről és ne
fárasszuk ki őket; növeljük bátorságukat és gyakoroltassuk
erejüket; irányítsuk a sereget alapos számítások és jó
tervek szerint, de ugyanakkor tetteinket senki át ne
tekinthesse.

Állítsuk (katonáinkat) olyan helyekre, ahonnan nincs
kiút, s akkor meghalnak inkább, de nem menekülnek. Ha pedig
meghalni is készek, akkor a tisztek és katonák biztosan
megfeszítik minden erejüket.

Mert seregünk katonái, ha veszedelemben vannak, nem
rettegnek többé; ha nincs számukra kiút, akkor szilárdan
(helytállnak); ha mélyen behatolnak (az ellenség földjére),
ragaszkodnak is hozzá; ha elkerülhetetlen számukra, akkor
küzdenek.

Így a hadsereg szorgoskodásunk nélkül is elővigyázatos
lesz, követelésünk nélkül is engedelmeskedni fog, kötelékek
nélkül is ragaszkodni fog hozzánk, s parancsaink nélkül is
(helyesen) fog cselekedni. S akkor betilthatjuk a
jóslásokat, hiszen minden kétséget eltávolítottunk, [27] és a
sereg mindhalálig nem tántorodik meg.

Ha nemes katonáinknak nincs fölösleges vagyonuk, ez még
nem azt jelenti, hogy megvetik a vagyont; ha nem nyúlik
hosszúra az életük, ez még nem azt jelenti, hogy nem akarnak
sokáig élni.

Azon a napon, amikor parancsot kapnak az indulásra,
nemes katonáinknak, ha éppen ülnek, eláztatja ruháját a
könny, ha pedig fekszenek, arcukat folyja be keresztül-kasul
a könny. Ha azonban olyan helyekre állítjuk őket, ahonnan
nincs kiút, akkor éppen olyan bátrak lesznek, akár Csu vagy
Kui.[28]

Ezért, aki igazán ért a hadvezetéshez, az olyan, mint
Suai-zsan. Suai-zsan a Cs’ang-hegy [29] kígyója, amely ha
csapást mérnek a fejére, védekezik a farkával, ha csapást
mérnek a farkára, védekezik a fejével, és ha csapást mérnek
a testére, fejét és farkát együtt veti harcba. Bátorkodom
megkérdezni: lehetséges-e olyanná tenni (egy hadsereget),
amilyen Suai-zsan? S meg is felelek: lehetséges. Mert
akárhogy gyűlöljék is egymást a Wu-beliek meg a Jüe-beliek,
ha egyazon csónakban akarnak átkelni a túlsó partra, és
netán viharba kerülnek, akkor éppen úgy egymás segítségére
kell sietniük, akár a jobb kéznek meg a bal kéznek.

Éppen ezért összekötözni a lovakat és földbe ásni a
kocsikerekeket: ez még nem elég ahhoz, hogy rábízzuk
magunkat. Legyen minden katonánk olyan bátor, mintha csak
egyek lennének: ez a vezetés helyes útja. Az erősek és a
gyengék egyaránt győzni tudnak, csak figyelembe kell venni a
terep törvényeit.

Így aki igazán ért a hadvezetéshez, az katonáit a
számukra reménytelennek látszó helyzetből kézen fogva tudja
kivezetni, mintha csak egyetlen embert vezetne.

A hadsereg vezérének fontos feladata, hogy mindig
nyugodt legyen s ezáltal kiismerhetetlen; igazságos legyen,
s ezáltal tartsa fenn a rendet; képes legyen ostobaságban
tartani katonáinak fülét és szemét, s érje el, hogy senki ne
tudjon semmit; változtassa meg intézkedéseit, cserélje ki
(korábbi) terveit, s érje el, hogy erről senki se szerezzen
tudomást; változtassa meg szálláshelyét, térjen a sereggel
kerülőutakra, s érje el, hogy mindezt senki meg ne sejtse.

Ha seregünk vezetésében elérkezik a megfelelő pillanat,
akkor úgy tegyünk, mint aki feljutván egy magaslatra,
eldobja magától a létrát. Ha seregünket vezetve mélyen
behatolunk valamelyik fejedelem területére, ahol megkezdjük
hadműveleteinket, akkor a sereg birkanyájként menjen vagy
jöjjön oda, ahová éppen tereljük, mit sem tudva róla, hová
(vezetjük).

Összegyűjteni a hadsereg minden katonáját, s bevetni
őket a veszélyeztetett helyen: ez is a hadsereg vezérének
fontos feladata.

A kilenc terület változásait, az összehúzódás és
kiegyenesedés előnyeit és az emberi érzelmek törvényeit
mindenképpen tanulmányoznunk kell.

Amikor idegenek vagyunk valahol, alapelvünk legyen,
hogy mély behatolás esetén összpontosítani kell erőnket,
sekély behatolás esetén pedig megoszthatjuk erőnket. Ha
seregünk élén elhagyván országunkat átlépjük a határt, akkor
elszakadással fenyegető területen járunk; ha mind a négy
irányból megközelíthetők vagyunk, akkor az kulcsfontosságú
terület; ha mélyen behatolunk, akkor súlyos területen
járunk; ha alig hatolunk be, akkor könnyű területen járunk;
ha mögöttünk erődítmények vannak, előttünk pedig szűk
átjárók, akkor az körülzárással fenyegető terület; és ha
nincs számunkra kiút, akkor halálos területen vagyunk.

Éppen ezért laza területen egyesítenünk kell (minden
katonánk) becsvágyát, könnyű területen fenn kell tartanunk
az összeköttetést, harcra ingerlő területen csak az ellenség
után szabad cselekednünk, nyílt területen nagy gondot kell
fordítanunk a védelemre, kulcsfontosságú területen meg kell
szilárdítanunk a (szövetségi) kötéseket, súlyos területen
biztosítani kell az élelmezés folyamatosságát, nehezen
járható területen csak az utakon szabad előrenyomulnunk,
körülzárással fenyegetett területen el kell zárnunk az
átjárókat, halálos területen pedig meg kell mutatnunk a
katonáknak, mi az, ami életüket fenyegeti.

Mert a katonák természete olyan, hogy ha körülzárják
őket, akkor védekeznek; ha nem látnak más kiutat, akkor
küzdenek; ha nehéz helyzetbe kerülnek, akkor követnek
bennünket.

Ha jutalmak osztásában nem ismerünk el állandó
törvényeket, ha parancsaink kifüggesztésekor nem a polgári
kormányzás elveit tartjuk szem előtt, akkor úgy tudunk majd
bánni a hadsereg egész sokaságával, mintha csak egyetlen
embert irányítanánk. Amikor harcba vezetjük (katonáinkat),
határozzuk meg a feladatukat, de nem szükséges megmagyarázni
azt egy szóval sem; harcba vezetvén őket, hívjuk fel
figyelmüket az előnyökre, de nem kell ecsetelnünk a
hátrányokat.

(Seregünk) csak akkor képes megmaradni, ha előzőleg
bevetettük már pusztulással fenyegető területen; csak akkor
tudja életét megmenteni, ha előzőleg megjárt már halálos
területet is. Mert katonáinknak előbb hátrányos helyzetbe
kell jutniuk, csak azután képesek jól intézni a győzelem
vagy vereség dolgát.

Úgy van az, hogy aki nem ismeri az egyes fejedelmek
terveit, az nem tud jó előre szövetséget kötni velük; aki
nem ismeri a hegyi erdők, szakadékok és mocsarak terep-
formáját, az nem tudja előrevezetni a hadseregét; és aki nem
alkalmaz helybéli vezetőt, az nem tudja biztosítani magának
a terep kínálta előnyöket.

Aki e három szabályból akár csak egyet is figyelmen
kívül hagy, annak serege nem képes hegemón királyságot
biztosítani.

A hegemón királyságért küzdő hadseregnek, ha meg akar
támadni egy nagy fejedelemséget, nem szükséges nagy tömeget
összegyűjtenie, és ha hatalmát ki akarja terjeszteni
ellenségeire, nem szükséges ehhez szövetségeket kötnie.

Éppen ezért nem is küzd azért, hogy az égalattiban
szövetségeket kössön, nem táplál az égalattiban semmiféle
hatalmat, hanem bízik a saját erejében, saját hatalmát
terjeszti ki ellenségeire, s így azoknak fallal körülvett
városait meg tudja hódítani, fejedelemségeiket meg tudja
semmisíteni.

Így a háborúban igen fontos feladat, hogy alkalmazkodó
mozdulatainkkal kitapogassuk az ellenség szándékait, majd az
ellenség figyelmét egyetlen irányba összpontosítsuk, és ezer
mérföld távolságból is megöljük vezérét. Ekkor elmondhatjuk,
hogy ügyesen teljesítettük feladatunkat.

Ezért azon a napon, amikor átvesszük a parancsnokságot,
zárjuk le a határ kapuit, semmisítsük meg a határátlépési
engedélyeket, s ne tűrjünk meg érintkezést (az ellenség)
küldötteivel. A templomban (titkon) felül kell vizsgálnunk
(a haditervet), s akkor vállalhatjuk a vállalkozás
felelősségét. [30]

Amikor az ellenséges arcvonal egy időre megnyílik, a
lehető leggyorsabban be kell törnünk soraiba. Elsőnek
legyünk ott, ahol az ellenség szeretne lenni, aztán
nyugodtan várjuk ki a találkozást. Lépjünk át minden tussal
írt mércét, inkább alkalmazkodjunk mindig az ellenséghez, s
akkor mi döntjük majd el a csata sorsát.

Kezdetben tehát úgy viselkedjünk, akár egy ártatlan
leányka, s az ellenség kitárja majd kapuit. Akkor aztán
legyünk olyan gyorsak, akár a rohanó nyúl, s az ellenségnek
nem lesz módja feltartóztatni bennünket.

12. TŰZZEL VALÓ TÁMADÁS

Szun-ce mondotta:

A tűzzel való támadás ötféle lehet. Az első: emberek
megégetése; a második: készletek felégetése; a harmadik:
kocsikíséret felégetése; a negyedik: magtárak felgyújtása;
az ötödik: utak felperzselése. A tűz alkalmazásának vannak
előfeltételei. Tűzgyújtáshoz megfelelő eszközök szükségesek;
tűz támasztásához megfelelő idő kell, tűz gerjesztéséhez
pedig megfelelő nap. Az idő akkor megfelelő, ha az időjárás
száraz; a nap akkor megfelelő, amikor a Hold a Szita, a Fal,
a Szárny vagy a Keresztrúd csillagképében van. Amikor a
Holdat ebben a négy csillagképben látjuk, azokon a napokon
fúj a szél.

Ha tűzzel akarunk támadni, mindig ki kell választanunk
a tűz alkalmazásának öt változata közül az egyiket, és
igazodni kell (a körülményekhez).

Ha (az ellenség táborán) belül támad tűz, ahhoz kell
igazítani hadműveleteinket kívülről.

Ha tűz támad (táborában), de az (ellenséges) sereg
nyugodt marad, akkor (egyelőre) várjunk, ne kezdjünk
támadást; amikor aztán a tűz ereje tetőfokra hág, és
lehetséges odamenni, akkor menjünk; de ha nem ajánlatos
megközelíteni, maradjunk a helyünkön. Ha alkalmunk nyílik
kívülről tüzet gyújtani (az ellenségre), akkor ne várjunk
arra, míg belül (támad tűz), hanem az alkalmas időben
zúdítsuk rá (a tüzet). Ha szélirányban támad tűz, akkor ne
kezdjünk támadást a széllel szemben. Nappali szélben
odamehetünk, éjszakai szélben azonban ne mozduljunk.

Minden hadseregnek feltétlenül ismernie kell a tűz
alkalmazásának öt változatát, s tudni kell védekezni is
ellene. Mert nyilvánvaló, hogy a tűz nagy segítséget
nyújthat a támadáshoz, mint ahogy erős az a segítség is,
amelyet támadáskor a víz nyújthat. Vízzel szét lehet zúzni
az ellenséges sereget, tűzzel azonban meg is lehet hódítani.

Aki pedig a csatában győzni, a támadással hódítani
akar, de nem alkalmazza támadáskor a legtökéletesebb
módszereket, az szerencsétlenül járhat, és azt mondják majd
(vállalkozásáról): “nem térült meg a befektetés.” Ezért
mondják, hogy a bölcs uralkodónak jól meg kell fontolnia, a
jó hadvezérnek pedig alkalmaznia kell a legjobb módszereket.
Amikor nem származna belőle előnyünk, ne mozduljunk; ha nem
járna sikerrel, ne vezessük harcba a sereget; amikor veszély
nem fenyeget, ne kezdjünk csatát. Az uralkodónak sohasem
szabad haragtól indíttatva sereget támasztania, a
hadvezérnek sohasem szabad dühtől indíttatva bocsátkozni
harcba. Csak akkor mozduljunk, ha ez megfelel érdekeinknek,
s tapodtat se mozduljunk, ha az nem felel meg érdekeinknek.
A harag könnyen jókedvre válhatik ismét, a düh könnyen
elégedettségre fordulhat ismét, de az elpusztult országot
nem lehet többé megmenteni, a halottakat nem lehet többé
életre támasztani. Ezért mondják, hogy a bölcs uralkodó
legyen nagyon megfontolt, a jó hadvezér pedig idejében
készüljön fel, mert az ország nyugalma és a hadsereg épsége
csak ezen az úton biztosítható.

13. KÉMEK ALKALMAZÁSA

Szun-ce mondotta:

Amikor százezer főnyi hadsereget állítanak fel, és a
sereget ezer mérföld távolságra küldik, akkor a népre kirótt
költségek, valamint a fejedelmek kiadásai naponta ezer kin-
re rúgnak, s így az országon belül is, a határokon túl is
elkeseredés támad, hiszen hétszázezer család az utakon,
utánpótlás szállításában meríti ki erejét, és nem képes
rendes munkáját végezni.

A kölcsönös védekezés eltarthat több esztendeig, s
nagyon meg kell küzdeni a győzelem egyetlen napjáért. Aki
mégis csak a hivatalából húzott száz meg száz kin jövedelmét
szereti, de az ellenség helyzetének megismerésével nem
törődik, az gonoszak közt is a leggonoszabb, az nem lehet
emberek vezetője, az nem lehet az uralkodó segítsége, az nem
lehet a győzelem ura. Ezért a bölcs fejedelem és a kiváló
hadvezér úgy indít háborút és úgy arat győzelmet az ellenség
felett, úgy szerez tehát érdemdús tetteket, amelyek révén
kiemelkedik a sokaságból, hogy mindent igyekszik előre
tudni.

Ezt az előre-tudást nem lehet a szellemektől
megszerezni, nem lehet sem más dolgok mintájára levont
következtetések, sem számítgatások útján megszerezni; az
ellenség helyzetének ismeretét mindig emberektől kell
megszereznünk.

Kémeket alkalmazunk tehát, mégpedig ötfélét. Vannak
megtelepedett kémek, vannak belső kémek, vannak visszatérő
kémek, vannak a halál kémei, s vannak az élet kémei.

Ha mind az ötféle kémet egyszerre alkalmazzuk, akkor
senki sem ismerheti fel az útjukat, ez pedig valósággal
“isteni háló”, [31] drága kincs a fejedelem számára.
Megtelepedett kém az, akit az (ellenséges) vidék lakosaiból
választunk ki és fogadunk szolgálatunkba; belső kém az, akit
(az ellenség) hivatalnokai közül választunk ki és fogadunk
szolgálatunkba; visszatérő kém az, akit az ellenség kémei
közül választunk ki és fogadunk szolgálatunkba; a halál kéme
az, aki a külvilágot megtévesztve folytatja tevékenységét, s
a mi kémeinknek is hamis híreket ad tudtára, az ellenség
kémeinek is hamis híreket ad tovább; végül az élet kéme az,
aki (az ellenségtől) hírekkel tér vissza. Ezért a
hadsereg minden dolga közül a kémekkel tartsuk fenn a
legszorosabb kapcsolatot, senki ne kapjon busásabb jutalmat
a kémeinknél, s ne legyen titkosabb dolog, mint kémeink
szolgálata.

Bölcsesség és ravaszság nélkül nem tudunk kémeket
alkalmazni, emberség és igazságosság nélkül nem tudunk
kémeket kiküldeni, [32] finom érzék s éleslátás nélkül nem
tudjuk megítélni a kémek igazmondását. Bizony, finom érzék,
nagyon finom érzék kell hozzá, de a kémek alkalmazásáról
sohasem szabad lemondani. Amikor egy kémünk még el sem
kezdte munkáját, de már előre híre támad, akkor a kémnek is,
de annak is, aki hírét költötte, meg kell halnia.

Ha (az ellenség) hadseregére csapást akarunk mérni, ha
(az ellenség) városát meg akarjuk ostromolni, ha (az
ellenség) vezérét meg akarjuk ölni, akkor előre meg kell
ismernünk a hadvezér őrségének, környezetének, látogatóinak,
ajtónállóinak és személyes őreinek családi és személynevét,
meg kell tehát parancsolnunk a kémeknek, hogy mindezt
fürkésszék ki.

Fel kell ismernünk az ellenségnek azokat a kémeit,
akiket a mi kikémlelésünkre hozzánk küld, követni kell és
előnyökkel kell kecsegtetni őket, irányítanunk kell és
magunknál kell tartanunk őket, mert így visszatérő kémeket
tudunk szerezni és alkalmazni. Az ő segítségükkel
ismereteket szerzünk ahhoz, hogy helybeli kémeket és belső
kémeket tudjunk találni és szolgálatunkba állítani; az ő
segítségükkel jutunk elég ismerethez annak érdekében, hogy a
halál kémei jól végezzék megtévesztő munkájukat, hogy hamis
hírekkel tudjuk az ellenséghez küldeni őket; és az ő
segítségükkel szerzünk ismereteket ahhoz, hogy az élet
kémeit alkalmas időpontban tudjuk kiküldeni. Az ötféle kém
szolgálatában az a legfontosabb, hogy mindenképpen
ismeretekhez jussunk. S minthogy az ellenségről való
ismereteink mindenekelőtt a visszatérő kémektől függenek,
azért a visszatérő kémekkel feltétlenül bánjunk nagylelkűen.

A régi időkben a Jin-dinasztia Ji-cse-nek köszönhette
felemelkedését, aki először a Hia-dinasztiát szolgálta. A
Csou-ház felemelkedését Lü-ja-nak köszönhette, a Jin-ház
emberének. [33] Ezért a bölcs fejedelem és a kiváló hadvezér
mindig képes legyen rá, hogy nagy tudású embereket a kémeivé
tegyen, s akkor nagy tetteket fog véghezvinni. A háborúban
ez a legfontosabb; a hadsereg a kémekre támaszkodva tud
helyesen cselekedni.

JEGYZETEK

[1] A` ping` írásjegy eredeti jelentése: "fegyver", majd
"katona", "hadsereg" stb., itt pedig, s természetesen a könyv
címében is: "háború", "hadviselés".

[2] Az "ég" itt nyilvánvalóan az éghajlati és időjárási
viszonyokat jelenti.

[3] A `si` "hatalom", "erő" fogalmáról és elméletéről,
amelyet egy Sen Tao nevű filozófusnak tulajdonítottak, igen
érdekes viták zajlottak az i.e. III. században. Sen Tao
felfogásában az ország jó kormányzása a hatalomtól, az erő
pozíciójától, az előnyös helyzettől függ, nem pedig az
uralkodó és hivatalnokai kiválóságától, erényeitől. A Han
Fei-ce című könyvben, amely az ún. legista tanok
összefoglalása, az egész 40. fejezet ezt az elméletet
bírálja, bizonygatván az emberi kiválóság nagy jelentőségét.

[4] A csata előtt a templomban: a győzelem érdekében
végzett mágikus varázslás közben. Mint már a következő
sorokból kiderül, a Szun-ce szerzője éppenséggel nem
a mágia katonai hasznát bizonygatja, hanem egyrészt a
győzelembe vetett hit, az önbizalom, másrészt pedig az
önbizalom igazi alapjának, a jó haditervnek, a gondos
számításoknak döntő jelentőségét.

[5] A lakkal és enyvvel fegyvereiket vonták be védőrétegül
a katonák.

[6] A `kin` súlymérték; egyes számítások szerint 1 kin =
596,8 g.

[7] A háborút olyan gyorsan kell megnyerni, hogy katonát
másodszor soroztatni és élelmet harmadszor szállíttatni már
ne kelljen.

[8] A `csung` régi űrmérték;1 `csung` = 10,35 liter. A `si`
súlymérték; 1 si = 59,7 kg.

[9] Egyes adatok szerint a `wu` öt (mások szerint legalább
öt) emberből, a `cu`125 (vagy száznál több) emberből, a `lü`
pedig 500 emberből állt. Az egész hadsereg "három seregből"
(elővéd, zöm,hátvéd) tevődött össze, elméletileg (legalább)
háromszor 12.500 főből.

[10] Vö. Lao-ce, Az Út és Erény könyve 68, 69, 30 és 31.
fejezetével. Ám a taoista "nem-cselekvéssel" szöges
ellentétben szövegünk következetesen az okos, jól kitervelt
cselekvést javasolja a háború szörnyűségeinek elkerülésére.

[11] A "hangya-roham": valószínűleg a gyalogság általános
támadása.

[12] A "forma", "látható alak", "alakzat" jelentésű `hing`
terminus, amely ugyancsak a taoista filozófiából származik,
itt a hadsereg felkészültségére, harcképességére, "jó
formájára" vonatkozik.

[13] A kínai kommentátorok szerint a távolság: az
ellenségtől való távolság; a mennyiség: a terület mértékei;
a szám: a harcosok száma; a súly: az erőviszonyok az
ütőképesség szempontjából; s a győzelem: a győzelem
esélyeinek kiszámítása.

[14] A` ji` súlymérték; 1 `ji` = 24 `liang` (uncia) ezüst. A
`csu` szintén súlymérték; 1 `ji` = 1/48 `liang`. 1 `liang`
a Csou-korban 14,93 g, C'in fejedelemségben azonban
valószínűleg 16,14 g volt.

[15] A `zsen` hosszmérték; 1 `zsen` = 2,56 m.

[16] Az "erő", "hatalom" fogalmáról lásd 2. jegyzetünket.

[17] Az "üresség": a hadsereg gyengesége; a "teltség": a
hadsereg harcképessége, győzniütudása. Akkor győzünk (ismét
szöges ellentétben a taoista felfogással), amikor a mi
"teltségünk" találkozik az ellenség "ürességével"; ilyenkor
mintha csak malomkő zúdulna rá egy tojásra. Ezt a
találkozást pedig úgy segíthetjük elő, hogy párosítjuk,
váltogatjuk a cselekvést és a közvetlen harcot.

[18] Az öt szín: kékeszöld, sárga, piros, fehér, fekete. Az
öt hang: a kínai pentaton skála hangjai, valamint öt
hangnem. Az öt íz: keserű, savanyú, sós, csípős, édes.

[19] Formánk kerekké válhatik: az ellenségnek mutatott külső
forma, az alakzatok elveszíthetik éles, "szögletes"
körvonalaikat. A 4. fejezetben a "forma" a hadsereg belső
formáját, harcképességét jelentette, itt azonban a külső
alakzatot jelenti. A terminusnak ez a két értelme a
következőkben váltakozva fordul elő, sőt szövegünk
megfogalmazza majd a kétféle "forma" összefüggését is.

[20] Ez a fejezet több taoista szólamot tartalmaz: "rejtett"
és "titokzatos" (művészet), amelynek nincs is testi alakja`
(wu-hing)`, az igazi forma` (hing)` hasonló a vízhez, örökké
változik stb. A `Lao-ce` e formuláiból azonban a Szun-ce
szerzője csupán a dialektikus alapgondolatot használja fel.

[21] Miként a taoista formulák, ez az "öt elem és jin-jang"
elméletből kölcsönzött formula is csupán a szüntelen
változás dialektikus elvének megfogalmazására szolgál.

[22] A hadsereg három részéről lásd 9. jegyzetünket.

[23] A Hadsereg vezetése című könyv egy régi katonai
szabálygyűjtemény lehetett, amelyről azonban semmi többet
nem tudunk.

[24] A kilences szám, amely régi sámánisztikus
elképzelésekből származik, itt természetesen csak
számtalant, végtelen számút jelent.

[25] Huang-ti, a taoisták afféle védőszentje, mitikus
uralkodó, aki harcaiban győzelmet aratott a négy égtáj
minden "barbárja" felett.

[26] A passzus elejének szövegkorrekcióval van ilyen
értelmezése is: "Ha leölik lovaikat és annak húsát eszik..."

[27] Jóslásra és más vallásos jellegű tájékozódásra nincs
szükség, ha a hadtudománnyal tisztában vagyunk.

[28] Csu és Kui: Csan Csu és Cao Kui, legendás régi
hadvezérek.

[29] Cs'ang-hegy: a régi Kína öt legmagasabb (és szent)
hegycsúcsának egyike, azonos a Heng-san-nal a mai Hopei
tartományban.

[30] A paszusnak meglehetősen sok értelmezése van.

[31] Az "isteni háló" kifejezés ugyancsak a taoizmusból való,
tartalma maga a tao, azaz a természettörvény.

[32] A két konfuciánus erkölcsi norma itt természetesen nem
jelent egyebet, mint: "erények", "erények mérlegelése".

[33] A Sang-Jin dinasztia hatalomra jutását a legenda
szerint az előző, a Hia-dinasztia bizalmas embere, Ji-cse is
elősegítette. A legenda szerint ugyanígy segítette a Sang-
Jin házat szolgáló Lü-ja a Csou-dinasztia fölemelkedését.

  <<Vissza az oldal tetejére>>